A machiavellizmus kialakulása - evolúciós szempontból

Ahogy előző bejegyzésemben is írtam, Christie és Geis 1970-es úttörő tanulmánykötete óta számos kutatás irányul a machiavellista személyiség jellemzőinek feltérképezésére. A bontakozó kép egyre inkább azt sugallja, hogy a machiavellisták opportunista, mások érdekeit figyelmen kívül hagyó, önös, gyakran kizsákmányoló viselkedése egy evolúciós szempontból adaptív válasznak tekinthető az elutasító-elhanyagoló, ill. kiszámíthatatlan szülői környezetre. Az elutasító-elhanyagoló, ill. kiszámíthatatlan gondozói bánásmódot a gyermek egy olyan jelzésként értelmezi, hogy a környezetében rendelkezésre álló erőforrások szűkösek, ezért viselkedését is ehhez igazítja. Ez a viselkedés a lehetőségek gátolatlan, késleltetés nélküli kihasználásában nyilvánul meg - mind a szexualitás, mind a tágabb kapcsolatok, mind a materiális javak területén. Az ilyen beállítottságú személyek - akik közé a machiavellisták is tartoznak - osztják Janis Joplin nézetét, miszerint "élj gyorsan, szeress szenvedélyesen, halj meg fiatalon".

Ezt az elképzelést számos olyan vizsgálat is igazolni látszik, amely machiavellista személyek párkapcsolati preferenciáit, impulzivitását, illetve kifejezetten gátlófunkcióikat vizsgálja. Ugyanakkor jóval kevesebb az a vizsgálat, amely a machiavellista személyek gyermekkori környezetét, családi és szüleikkel ápolt kapcsolatukat vizsgálná. Következő bejegyzésemben a machiavellisták korai környezetét feltérképező eddigi vizsgálatokat tekintem át.



A blog a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében készül. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.